Leszedtük azt a kevés meggyet, ami volt még a fánkon, 3 kilónyi mindössze. Fiacskám lecsumázta, majd egy kilót ki is magozott a magozóval. Szép nagyszemű egész meggyeim lettek, és már előre eldöntöttem, hogy
ilyen sütit fogok belőle sütni.
Duendétől tudtam meg, hogy a neve: lusta asszony rétese. Évek óta csinálom, de ezt nem tudtam. Hát mindig tanul az ember.
Csakhogy a túróm is több volt, a meggy is, a porcukrot is sajnáltam, és a finomlisztem is elfogyott. Így muszáj volt módosítanom egy kicsit a recepten, és egy hatalmas gáztepsivel sütöttem, fél kiló lisztből. Gondoltam, így a másnapi ebéd fele is megvan már.
Tönkrement a kávédarálóm, amivel porcukrot szoktam készíteni, így féltve őrzöm a bolti porcukrot, merthogy sokkal drágább mint a kristály. Nem mintha tönkremennék bele, de sajnálok pazarolni na. Ezért úgy döntöttem, hogy kristálycukrot teszek a sütibe.
A finomlisztet pedig felesben rétesliszttel és finomra őrölt tönkölyliszttel pótoltam.
A tönkölyliszttel egy kicsit gondban voltam, mert aki már használta kenyérsütéshez, az tudja, hogy jellegzetes íze van. Ma ezzel rántottam be a borsólevest is, és bizony kiérződött belőle az íze, oda nem vált be. De egy életem, egy halálom, talán a sütibe jó lesz.
Hát jó lett. A módosításoknak az lett a következménye, hogy a kristálycukor miatt a süti alján egy finom ropogós, karamelles réteg keletkezett, úgyhogy máskor is így csinálom majd. A felesben használt rétesliszt is nagyon bevált, jobb lett az állaga a tésztának, ezt is így fogom ezután csinálni. És a tönkölyliszt is passzolt. Azért legközelebb tönköly helyett mégis visszatérek majd a finomliszthez, de finom lett így is.
Most egy normál tepsire való mennyiséget írok, én ennek majdnem a dupláját sütöttem.
Lusta asszony rétese