Azt hiszem kardinális kérdés, hol vásárol az ember húsokat. Ha van egy jó, állandó hentesünk, akiben meg lehet bízni, az remek dolog. A környékünkön eddig nem volt ilyen, hipermarketekben pedig nem vásárolok húsárut. Egy éve viszont a közeli boltban megnyitott egy kis húsrészleg, ahol egy henteshölgy dolgozik. Nincs nagy választék, sertés, némi marha, baromfi - jobbára csirke és pulyka. Egyszer szorultságomban itt vásároltam húst, s hazavittem, nagyobb részét betettem a fagyasztóba későbbre.
Amikor elővettem, megdöbbenve tapasztaltam, hogy nincs jéghártya a húson, és kiengedés után nem csöpög belőle víz. Majdnem olyan friss, száraz tapintású és rugalmas volt, mint amikor megvettem. Azóta itt vásárolok, és meggyőződtem róla, hogy bár kevés a húsféleség, de a hölgy kitűnően kezeli, tárolja őket. Keveset rendel, ami elfogy, így friss az áruja. Különlegesebb húsféléért pedig elmegyek a piacra. Senki sem vág olyan vékony, egyenletes szeleteket nekem a tarjából, mint ő. Azóta már össze is barátkoztunk egy kicsit.
A múlt héten szerdán vásároltam nála, hazahozván a csomagot betettem a hűtőbe. Délután szortíroztam és lefagyasztottam a húsokat. Már hétfő volt, amikor észrevettem, hogy az alsó polc sarkában van egy papírcsomagocska, nem emlékeztem mi lehet. Ahogy kibontottam, az a darab dagadó volt, amit még előző héten vettem, elfelejtettem lefagyasztani. Egy félkilós darab volt mindössze, elbújt a szemem elől.
Szomorú voltam, hogy ki kell dobni, majd egy hete állt a hűtőben. Elkezdtem szagolgatni, de semmi szaga. Tapintása nem nyálkás kicsit sem. Akkor jöttem rá, valószínűleg úgy jártam, hogy ez a húsdarab nem megromlani kezdett el, hanem érni.
Úgy döntöttem, ha már véletlenül ilyen szerencsém volt, akkor érlelem még és egy hetesen fogom elkészíteni. Hentesnél vásárolt hússal nem is próbálkozom, így megbízható helyről származó vadhúsokat, vagy külföldön nyaralva bárány- és marhasteakhez valót (ezt is piacon veszem) szoktam érlelni. De ez a darab dagadó most véletlenül sikerült.
Szóval hétfőn megtörölgettem papírtörlővel a húst, átdörzsölgettem kanálka szójaszósszal, kevés sóval, becsomagoltam friss csomagolópapírba és két napra még betettem a hűtőbe. A hús érlelésről a Bűvös szakács blogon lehet részletesen olvasni.

Rozé dagadó

Hozzávalók:
1/2 kg-os egyhetes érlelt dagadó
1 evőkanál olaj
só, bors

Elkészítés:
Nehéz serpenyőt felforrósítok, beleteszem az olajat, és a legnagyobb lángra csavarom. A dagadó mindkét oldalát lepirítom úgy, hogy műanyag vagy fa lapáttal kissé leszorítom, ne legyen alatta pára. Sütés közben ne szúrjuk meg villával (semmilyen húst, semmikor ne szúrkáljunk). Mivel a dagadó vékony, úgy gondoltam 1-1 perc elég a két oldalnak. Félpercenként mindig megfordítom. Ezután rácsra emelem, és három percig még állni hagyom, ezalatt továbbkészül. Egyszer közben megfordítom a húst a rácson, hogy a húsnedvek belül maradjanak. Ezután azonnal fogyasztjuk. Magunknak sózhatjuk még a tányéron. Mi édeskömény salátával ettük.