Ennek az eljárásnak az a lényege, hogy a fotózandó tárgyat egy mindenhol fehér, matt falú dobozban fényképezem úgy, hogy egy fotólámpával bevilágitok a dobozba, de nem a tárgyra direkt módon, hanem a tárgy mögé, a doboz hátsó falára vagy a mennyezetére. Így a fehér falról visszaverődő fény egyenletesen világítja meg. Az így készített fényképen a háttér egyenletesen fehér színű lesz, a tárgy pedig, mintegy lebeg a fehér környezetben, az összes figyelmet magára irányítva.

Ez a mézestészta díszekhez van optimalizálva, de szódabikarbónával és puhítva evésre is alkalmas. A tészta nyersen is eláll a hűtőben, akár egy hónapig.

A mézeskalács sütés sok-sok éve rendszeres program nálunk. Hozzátartozik az ünnepváráshoz, egy program, amit a gyerekeimmel valósítok meg. Kétfélét készítünk. Díszítettet, amely általában egy kiskosárban díszeleg az asztalon, és a fára is kerül belőle. A másik változat az ehető, vajpuha mézeskalács, ezt legfeljebb magokkal díszítjük, nem írókázással. A mézeskalácssütő mesterek is külön készítik e két változatot, mert az ehető puhaságú írókázott mézeskalács fából vaskarika. Ha megpuhítjuk őket, akkor a díszítés is elázik, nem marad szép. A díszített változatba épp ezért nem is kerül sütőpor vagy szódabikarbóna, így jobban megtartja a formáját is. Ennek ellenére, még sosem maradt ebből sem, mert egytől-egyig megeszegették a gyerekek a díszes kalácsokat is.

Vettem egy kiló jó érett naspolyát. Mindenképp valami sütit akartam sütni vele, de nem találtam kedvemre való receptet. Gondolkodtam, és arra jutottam, valami női szeszély féleséget lehetne készíteni. Alapnak a brownies tésztámat módosítottam egy kicsit.
Ezt a mennyiséget egy 15x22 cm-es téglalap alakú cseréptálban sütöttem. Nagyon finom lett, megtartom a receptet.

Az első időszakban, amely több hónapig tartott, egy nagyon egyszerű kis fényképezőgéppel fotóztam, mindössze 3 megapixeles, használtan, 5000 Ft-ért vásárolt masina volt. Ennek ellenére, ezek a fotók a mai napig fennt vannak a blogon, nem cseréltem le őket. Ekkortájt egy ételről gyakran 50 kattintás is készült, egyrészt az élesség miatt, másrészt még gyakorlatom se volt benne, harmadrészt a gép egyszerűsége végett. Ezeket aztán számítógépen néztem meg, s ha valamelyiket jónak találtam, akkor képszerkesztővel egy kissé átdolgoztam, így került feltöltésre. Időközben áttértem az állvánnyal való fényképezésre, van egy nagy és egy picike állványunk is, ez minőségi változást jelentett a képélességekben.

Most először vettem tilapia halszeleteket, ezért nem is bonyolítottam túl a dolgot. Kíváncsi voltam, milyen a saját íze, ehhez képest fogom legközelebb fűszerezni. Ezért felengedés után besóztam, pár csepp citrommal megcsepegtettem, 1 kávéskanál pirospaprikával kevert finomlisztben hempergettem, kevés vajon mindkét oldalán kisütöttem. Mivel a szeletek vékonyak, így 1-2 percig elegendő sütni. Nagyon finom lett. Abszolút szálkamentes folyami hal, gyereknek is adható.

Ennél egyszerűbb étel nincs is. Egy kilós dagadót besózok és befűszerezek, majd sütőzacskóba teszem. Kb. 160-170 fokon másfél órát sütöm. Ha kész, a húst kiemelem, a visszamaradt pecsenyelét kanálka keményítővel besűrítem.
A mostani fűszerezés ez volt: 2 gerezd szétnyomott fokhagyma, kávéskanál pirospaprika, 2 kávéskanál paradicsompüré, őrölt bors és őrölt gyömbér. Ezt egy kanál vízzel összekeverem és a húst bekenem vele.

Meg akartam főzni Chili és Vanília sütőtöklevesét, mert izgalmasnak tartottam a hozzávalókat. De aztán nem akartam nagy hűhót csapni. Mindjárt a töksütéshez nem volt már kedvem, ezért azt gondoltam, üsse kő, hát legfeljebb majd főzöm. Aztán megint gondoltam egyet, megtartom az alapanyagokat, de nem pirítgatok, hanem egyszerre megfőzöm őket. Aztán pedig, ahogy összeturmixoltam, annyira ízlett a leves, hogy már sem tejszínt, sem mézet nem raktam hozzá. Egyszerűen nem kívánkozott bele. Így pillanatok alatt kész lett, és nekem nagyon ízlett, a kiszemelt levest pedig majd máskor megfőzöm, ha nem leszek olyan lusta.

Valójában mindentbele krémleves, amit ma főztem. Két nappal ezelőttről volt még egy kis húslevesem, amiben két répa és egy gyökér darabka is maradt. Tegnap pedig brokkolit ettünk, és eltettem a főzővizét, valamint a brokkoliszárat is.

Elkészítés:
Hámozok 3 nagy krumplit, kockára darabolom. A brokkoliszárat vékony karikára vágom, és a krumplival együtt puhára főzöm a brokkoli főzőlevében. Ha kész, annyi levet hagyok rajta, hogy a húsleves ne hígítsa túl. Beleöntöm a húslevest, a maradék zöldséget, de még a levestésztát is, és az egészet botmixerrel összeturmixolom. Tejszínnel megfelelő sűrűséget állítok be, kevés szerecsendiót reszelek rá, és összeforralom. Pirított zsemlekockával vagy kenyérszeletkével tálalom.

Ezt a köretet a múltkor említett karfiol ihlette, Edith pedig tanácsolta, hogy sajtot is tegyek rá, így született ez az isteni étel. Az is igaz, hogy gyönyörű, zsenge brokkolit kaptam a piacon, ez is hozzájárult az eredményhez.

Lúdanyónál láttam ezt a köretet, és elhatároztam, megfőzöm. De ahogy az lenni szokott, elindult a főzés, és az étel közben lassan átváltozott egy kissé másmilyenné.

Ez egy isteni finom, de egyáltalán nem fogyókúrás kelt tészta. Tartalmas levesek mellé, vagy reggelire, vacsorára fogyasztható. Ha kihűlés után azonnal lefagyasztjuk nylonzacskóban, akkor felengedés után (esetleg 10 másodperc rámikrózással) ugyanolyan finom, mintha akkor sütöttük volna.
A Lala kifli receptje azt hiszem Túrós Lukács egyik szakácskönyvéből származik, és fórumok útján nagyon közismert lett. Én legtöbbször a lustább változatot, a kétrétegűt szoktam sütni, Túrós receptjében 3 rétegű. A recepten annyit módosítottam, hogy finom- és rétesliszt keverékéből sütöm (ahogy minden kelt tésztát, mert ez csodásan bevált).

Gondolom, nem meglepő, hogy számtalan kosarat vettem már a bolhán. Párszáz forintért egészen különlegeseket lehet venni. Igaz, mostanság üzletben is hatalmas a választék, de ennek azért mégiscsak más hangulata van. Arra, hogy veszek egy-egy kosarat, a férjem már csak megadóan legyint, és halkan emlegeti a "kosárgyűjteményemet". Van néhány hasonló gyűjteményem, mint pl. a bőrcsizmagyűjtemény, üveggyűjtemény. Három hete 4 pár csodás csizmát cipelt a bolhán szó nélkül utánam a férjem, bár lassan húsz felé közelít a számuk. Csak néz faarccal, s aztán, hogy mit gondol..?!
A kosarak legtöbbje virágkaspóként végzi, de van néhány kedvenc, amelyek gasztronómiai használatba kerültek. Ezeket mutatom be:

No, hát ez igazán a világ legegyszerűbb dolga. Bármilyen sütőben, kemencében, de még parázson is lehet. Ma már igazán sokféle fajtájú sütnivaló tököt kapni, teendő alig van vele, és egy igazán finom, hideg napokon melengető nassolnivaló a jutalom.
A tököt kívülről megmossuk, és megtöröljük. Kettévágjuk, és kanállal eltávolítjuk a magot. A sütőt forróra bemelegítjük (200 fok). A tököt eldaraboljuk, ha szükséges. Egy alufólia darabra helyezzük őket, és a rácsra tesszük. Lazán letakarjuk egy másik fóliadarabbal. Addig sütjük, míg a tök héja megpirul, a belseje pedig vajpuha lesz.
A sütőtök elegendően édes, ezért cukrozni nem kell. Natúran is nagyon finom, de megbolondíthatjuk lehelletnyi fűszerrel is.  Vanília, ánizs, fahéj, kardamom, gyömbér, szegfűbors, szerecsendió egyenként, vagy keverékben is illik hozzá. Az adagolással vigyázzunk, tényleg csak lehelletnyit szórjunk.

No, ez nem embernek való munka, nem is szoktam, csak pár üveggel eltenni, mert utálatos a pucolása. Persze, ha van nagyon zsenge, fehér héjú gyöngyhagymánk, akkor azt nem is kell meghámozni. De nekem nincs, nem is láttam még piacon gyöngyhagymát errefelé. Marad tehát az apró hagyma (dughagyma), azt viszont sajnos tisztítani kell. Amennyi kell nekünk évközben, megveszem a boltban, de ilyenkor azért teszek el mégis pár üveggel, hogy karácsonyra legyen. 12 főre kell főzni, és nem szeretném a pénzem ilyesmire elverni, inkább tartogatom ajándékra, finomabb halra stb.
Most tehát vettem a szegedi piacon 2,5 kiló makói dughagymát, abból a fajtából, ami nem annyira erős ízű. Ebből készült savanyúság.

Ez elmaradhatatlan a paradicsomos káposztához. Azt hiszem, az itteniek nem pontosan így sütik, én a saját receptemet írom most le, ez nagyon bevált, szeretjük.

A 100. Kedves Olvasóm:
Carol Anna
"35 éves, 3 gyermekes anyuka vagyok.Vivien 11, Lilla 8 és Bence 4 éves.
Varázstűim ;-) segítségével igyekszem sok-sok szépséget alkotni."
http://carol31anna.blogspot.com/


Köszönöm még egyszer mindenkinek, hogy erre jár.

Kíváncsi vagyok, ki lesz az a kedves rendszeres olvasóm, aki 100.-nak iratkozik fel? Nagy köszönettel tartozom az eddigi 99-nek is, hogy érdekli őket, amit írok.
Izgatottan várok...

Ez az étel nagyon jellemző erre a vidékre, a babos káposztával és a savanyú répával együtt. Ezek mind hasonlóak. Amíg ide nem kerültem, a paradicsomos káposzta számomra édeskáposztából készült főzeléket jelentett. Én magam nem is kedveltem. Itt találkoztam a savanyú káposztából készült változattal, amely húsos egytálétel, és elmaradhatatlan kísérője a sós stangli. Olyan gyakori a menzákon, hogy a gyerekek sűrűn találkoznak vele, és így hamar megszokják. Ezt az ételt szeretni kell, mese nincs. Az én legkisebb fiam 9 éve épp akkor született, amikor ide költöztünk, így az "anyatejjel" szívta magába a paradicsomos káposzta szeretetét (a sóskához hasonlóan, mert az is egy sűrűn készített étel errefelé, amit mindenki szeret). Az egyik kedvenc étele egyébként, s ha eltelik egy hónap, hogy nem főzök, már kezdi követelni. Amennyire egyszerű a káposzta főzése, annyira "macerás", hogy muszáj valami keltet mellé sütni, vagyis rá kell azért készülni. Előnye viszont, hogy előző nap is megfőzhető, így, ha valamerre menni akarok, vagy kirándulunk, akkor jó szolgálatot tesz.

Zalai paradicsomos káposzta

Ha külföldön nyaralunk, mindig önellátóak vagyunk, így a helyi halpiac meglátogatása kötelező. Mindannyian imádjuk a halakat, és sok mindent főzőcskéztem már. Makrélát legutóbb 2 éve sütöttem Horvátországban. Akkor serpenyőben, vajban, pici rozmaringgal, citromosan.
Mostanság a közeli boltban örömmel fedeztem fel, hogy sokféle fagyasztott herkentyűt is lehet kapni. Persze ezek nem mindegyike fizethető meg számunkra, de azért így is, hetente egyszer hal féleséget ehetünk.
Pangasius, tonhal, sügér de vettem már tilapia és lepényhal szeleteket, tintahalat is. Sajnos a kagyló, rák drága, erre még nem szántam rá magam.
A makréla tömzsi hal, húsa nem száraz, finom ízű. Rövid szálkákat csak a hasa alján és a háta közepén végigfutó vékony csík tartalmaz, ezt sütés előtt, vagy ha egyben sütöm, akkor fogyasztáskor egy vágással eltávolítom. Ezután a gerinccel együtt a bordák is eltávolíthatók. Most még a háta felőli részen lévő vastag húsban vannak szálkák, de ezek jó nagyok, nem Y alakúak, és villával simán kipiszkálhatóak. Szóval nem vészes az evése. Gyereknek is könnyen és gyorsan kiszálkázható, s adható.