Mézeskalács sütés

A mézeskalács sütés sok-sok éve rendszeres program nálunk. Hozzátartozik az ünnepváráshoz, egy program, amit a gyerekeimmel valósítok meg. Kétfélét készítünk. Díszítettet, amely általában egy kiskosárban díszeleg az asztalon, és a fára is kerül belőle. A másik változat az ehető, vajpuha mézeskalács, ezt legfeljebb magokkal díszítjük, nem írókázással. A mézeskalácssütő mesterek is külön készítik e két változatot, mert az ehető puhaságú írókázott mézeskalács fából vaskarika. Ha megpuhítjuk őket, akkor a díszítés is elázik, nem marad szép. A díszített változatba épp ezért nem is kerül sütőpor vagy szódabikarbóna, így jobban megtartja a formáját is. Ennek ellenére, még sosem maradt ebből sem, mert egytől-egyig megeszegették a gyerekek a díszes kalácsokat is.

A megsütött, evésre szánt mézeskalácsot egy nagy fémdobozba teszem. Karácsony előtt két-három nappal hámozok egy negyed-fél almát, alufóliára teszem, és a kalácsok közé behelyezem. Szentestére puha, ízletes, illatos, fogyasztható mézeseket kapok. Ebből már fadíszítéskor is teszek egy tányérral az asztalra, mert úgy tapasztaltam, hogy serkenti a munkát :D.

Nagyon sokféle receptváltozatot lehet találni, magam is rendelkezem egy kb. 100-félét tartalmazó gyűjteménnyel. Ezek általában egy alaprecept némileg módosított változatai. A saját receptjeim (mindkét változatra) sütőmestertől származóak, és évek óta ezt használom. Kipróbáltam egy-két egyéb receptet is, az azonnal süthető vagy az azonnal puha, ehető ígéreteket tartalmazóakat, de nem váltak be igazán. Nincs azonnal puha mézeskalács, az egy napos pihentetésnek pedig megvan a maga jelentősége.
A pihentetés folyamán ugyanis a mézben rejlő enzimek közül a diasztáz átalakítja a keményítőt cukorrá, s így a mézeskalácsos-tészta érlelésekor a mézbe kevert liszt egy része cukor lesz. A mézet nem szabad nagyon melegíteni, így megtartja eredeti színét és azokat az erjesztőgombákat, amelyek a pihenni hagyott tésztában dolgoznak. Amikor "jól dolgozik a méz", öröm a sütés, a mézes tészta a megfelelő módon viselkedik.

Fűszerek, melyek jól illenek a mézestésztához:
ánizs, fahéj, szegfűszeg, gyömbér, kardamom, kurkuma, kömény, koriander, sáfrány, szerecsendió, vanília, kakukkfű, narancshéj, citromhéj, rum.
Nem szabad egy tésztában sokféle fűszert használni, elégedjünk meg egyszerre két-három fajtával. Inkább osszuk több részre a tésztát, és mindegyiket egy kicsit másképp fűszerezhetjük. A kardamom nagyon intenzív, erős ízű, ebből általában egy szétnyomott mag használata elegendő fél kiló tésztában. A kurkuma és a sáfrány némi színt is ad.
Ha barnább színt akarunk a kész kalácsokon, akkor keverjünk a lisztbe egy kanálka kakaóport.

Az ehető mézeskalácsot magvakkal díszíthetem:
mazsola, dió, mandula, napraforgómag, tökmag, lenmag, szezámmag stb.

A díszítésre szánt mézest pedig írókával cifrázom ki:
Az írókát a egy apró praktikával teszem még könnyebben kezelhetővé, a tojásfehérje és a porcukor mellett kevés keményítőt vagy rizslisztet is teszek bele. Egy fehérjéből nagyon sok íróka lesz, annyi kalácsot általában nem sütünk, ezért a sütés legvégén a maradékból különböző díszeket írókázok a tepsire, kissé megszárítom langyos sütőben, és torta vagy sütemény díszítésére használom fel (virágok, masnik, szív, levél, felirat, betű stb.).

Természetesen jönnek a mézeskalács receptek is, de az már egy másik poszt lesz.