Majdnem egy hétig nem voltunk itthon, mert végiglátogattuk szeretteink sírját, és egyúttal töltöttünk egy kis időt anyukámmal és anyósommal is, illetve a már nem velünk élő gyerekeinkkel. Így nem volt alkalmam bejegyzést írni.
Egyben néhány dolgot is sikerült beszereznem, ami a blog írásához is hozzájárulhat.
A szegedi piacon vásároltam házi őrölt pirospaprikát, és 40 Ft/kg áron 2 nagy zsák gyönyörűséges krumplit télire. Beszereztem még egy füzér chilipaprikát is, és egyébként meg csak bámultam, milyen jó lenne, ha nálunk is ilyen gyönyörűséges piac lenne itt Zalában. A krumplikérdés nagyon fontos volt, mert errefelé rettenetes minőségű krumplit lehet csak kapni, mondhatnám takarmánynak való csak. Így mióta itt lakom, Szegedről vásárolunk, ha arra járunk. Sok évig apukám vette, mikor meglátogattuk őket, mindig volt egy nagy zsák krumplija, zöldségféléje a számunkra. Sajnos apukám már nincs köztünk, már nem gondoskodhat rólunk.
A másik fontos változás, hogy hazafelé "beugrottunk" Pécsre, ahol vettem kéz alól egy elég jó számítógépet. Az enyém már 5 éves (bár folyamatosan fejlesztett) gép volt, ez pedig több nagyságrenddel jobb 1 éves gép. A laptopomat elvittem a lányomnak, aki a szakdolgozatát írja rajta, így sürgetővé vált, hogy egy normális gépet szerezzek. Ezzel szórakozgattam az elmúlt két napban, hogy megfelelően működjön.
Szereztem néhány receptet is, amelyek majd szintén felkerülnek a blogba.

Első olvasásra talán furcsának tűnik ez a fűszer párosítás, de mondhatom, nagyon finom keksz lesz a végeredmény. Nálunk mindenki imádja.
Előre is elkészíthető, a fagyasztóban tárolható, elővétel után már csak a szeletelés és a sütés van hátra. Ajánlom kipróbálásra, nem okoz csalódást.

Ezt azért szeretem, mert munka nincs vele, és nagyon finom. Változatossá a fűszerezés teheti, és akár mellérakhatom a köretet is. Nem kell külön zsiradék hozzá, ezért nem hízlal feleslegesen.

Béla, az életmód-tanácsadó válaszol

Kérdés: Azt hallottam, hogy a kardio edzések meghosszabbítják az
életet. Igaz ez?

Béla válasza: A szíved csak egy meghatározott számú dobbanást képes
produkálni. Ne fecséreld el feleslegesen edzésre. Minden elkopik
egyszer. A szívverésedet felgyorsítva nem élsz tovább, ez olyan,
mintha azt mondanák, hogy az autód tovább tart, ha gyorsan mész vele.
Hosszabb ideig akarsz élni? Pihenj egyet.

Mandy és Lilla gurította hozzám a kérdést, környezettudatos vásárló vagyok-e. El is olvastam a tízparancsolatot, egyenként nem is megyek rajtuk végig, inkább egy kis összefoglalásban leírom hogyan, milyen elvek és gyakorlat szerint szoktam vásárolni. Ebből aztán mindenki maga találja meg a választ.
Általában havonta 4-5-ször vásárolok nagyobb üzletben. Mindegyikben megvan, mit szoktam venni. Ezek külföldi érdekeltségű szuper-hipermarketek, de magyar embereket foglalkoztatnak, úgyhogy nem fáj a fejem.

Az ember jár-kel a bolhán, és vesz ezt-azt. Kincseket talál, melyek gyakran hiányosak, vagy otthon történik baleset, valami eltörik. Külön öröm, ha olyasmire akadok a lomok között, amely egy már meglévő, vagy itt vásárolt tárgyamat teljessé, egésszé teszi. Szinte mindig rábukkanok egy-két apróságra, amely ezt az örömöt megadja. Ezekből mutatok most egy kis csokrot.

Gyerekkoromban, ha anyuékkal Balatonfüreden nyaraltunk, nem mulasztottuk el, hogy felkeressük azt a halsütőt, ahol tenyérnyi, ropogós balatoni keszeget lehetett falatozni. Mire felnőttem, a keszeg eltűnt, helyette hekket lehetett kapni. Azóta, horgászat okán, egyszer-kétszer sikerült más halak mellett keszeghez is jutnom.
Most 8 db kb. 20-25 cm-es példányt kaptam, ami ideális serpenyőben sütéshez.

Az idei idényben nem sikerült medvehagymát szereznem, egyszerűen senki sem árulta errefelé. Megörültem hát, amikor az egyik üzletben szárított formában találtam. Jó, tudom, frissen az igazi, de így is egész jól lehet használni, bár nem olyan intenzív az íze. Azonnal ki is akartam próbálni, s mivel amúgy is hercegnő burgonyát terveztem, gondoltam, kipróbálom ebben. Nagyon finom lett.

No, ez érdekes étel. Annak idején, mikor még egyetemista voltam, a férjem pedig egyszerű kutató, és már egy gyerkőc is szaladgált a háznál, a hóvégéken elő-előkerült. Ennek ellenére én nagyon kedvelem, és ha már nem is szorulok meg filléres módon, szívesen készítem.

Ez a zsemlének egy puha változata, ezt a hozzáadott burgonyapehely és a tejfölsavó okozza. Az én kisfiam nagyon szereti, mert a túl sok kemény kenyérhéj gyakran feltöri az ínyét, szájpadlását. Savóval egyébként is pillekönnyű pékárut lehet sütni.

Találtam egy rendkívül izgalmas cikket, amely számomra meggyőzően érvel, az eddig már ismert hátrányok mellett még újabb információkat is feltár. Olvassátok el:
Mi a baj a szójával?

A fagyi a Donvier kézi fagylaltgéppel készült úgy, hogy a tartályt egy éjszakára a fagyasztóba tettem, a hozzávalókat hűtőben lehűtöttem kb. 5 fokra. Majd összekevertem a fagylaltot, és beleöntöttem a gépbe. Kb. 7 perc kellett ahhoz, hogy a keverék áthaladjon az 5-0 fok kritikus hőmérséklet tartományon. Itt alakulnak ki ugyanis a jégkristályok. Ha nem kevergetjük, akkor makrokristályok lesznek, azaz a fagyi nem lesz krémes. Miután a keverék eléggé lehűlt és megfagyott, a gépet az asztalon hagytam, és miközben más étel előkészítésével foglalkoztam, időnként megtekertem 3-4 fordulattal. A fagyi összesen kb. 20-25 perc alatt finom, azonnal fogyasztható, krémes állagú lett.
Ekkor a fagyit vagy azonnal elfogyasztjuk, vagy műanyag dobozba kanalazom, és a mélyhűtőbe teszem. A tartály még van olyan hideg, hogy azonnal elkészíthető vele még egy adag, azaz egyszerre dupla adagot is csinálhatok.
A hozzávalókat egy 4 cl-es jelzéssel ellátott röviditalos pohárral mérem ki.

Csokoládéfagylalt: kb. 8 gombóc

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki érdemesnek tartott megemlíteni, ezzel a "díjjal" kapcsolatban. Lilla, Edith, Andi, Jókaja, Latsia. Egyszer már továbbadtam a stafétabotot, ezért most már nem ajánlok.

Ez a pite frissen roppanósan, morzsálódósan omlós, másnap viszont rendkívül puha, szinte szétolvad a szájban. Mindig jóféle házi zsírral sütöm.

Úgy adódott, hogy kaptam néhány kiló körtét, és már mindenfélét készítettem belőle, mégis maradt. Hamar megromlik, ezért úgy döntöttem, a maradékot elteszem.

Ezt a ripsz-ropsz ételt Rómában tanultam, egy akkor 18 éves fiútól. Egy hetet töltöttünk az örök városban, repülős szálláson laktunk, Ostiában, egy nagyon helyes kis nyaralóban. Háziasszonyunk egy magyar nő volt, aki Olaszországba ment férjhez, és az ő fia volt ez a srác. A fiú, bár tősgyökeres olasz volt már, mégis kiválóan beszélt magyarul, és ő mutatta nekem egyszer, milyen egyszerűen oldja meg a kaja kérdést, ha valamit azonnal enni akar. Igazi agglegényétel következik tehát.