Manapság a különböző gasztronómiai könyveknek se szeri, se száma. Kezdő háziasszony koromban én is sok szakácskönyvet megvásároltam, mostanában viszont felhagytam ezzel a szokásommal. Szebbnél-szebb könyvek között lehet válogatni, de az igazán hasznos kevés köztük. Boldog-boldogtalan szakácskönyvet ír, például a celebek. Néhánnyal azért kacérkodtam, de bevallom az áruk mindig elrettentett. Az igazán fogamra való példányok ötszámjegyű vagy ahhoz közelítő összegbe kerültek.
A múlt héten viszont ajándékot kaptam. Családtagjaim ismerik a gasztronómia iránti szenvedélyem, gondolom ezért adtak ajándékul szakácskönyvet.
Michel Roux: Tészta varázs c. könyve nagy örömöt okozott nekem. Tartalmazza az összes fontosabb alaptésztákat, részletes leírással, fázisfotókkal és remek receptekkel. Már-már patikamérleg pontossággal adja meg a hozzávalókat és a tennivalókat is, ami igazán kedvemre való, mert én a pontos receptek híve vagyok, meggyőződésem, hogy ez a mindig azonosan jól sikerülő ételkészítés alapfeltétele.
A 3 Michelin csillaggal rendelkező csúcsséf, Michel Roux tudása a klasszikus francia iskolában csiszolódott és több mint 30 évnyi tapasztalattal és óriási gyakorlattal rendelkezik a tésztakészítés terén.
A könyvben gyönyörű fotók vannak, és olvasható nagyságú betűk(!!!), ami az ilyen vaksi szemüveges nőszemélynek, mint én, nagyon fontos szempont. Nagyon örültem a könyvnek, ha látom, valószínűleg magam is megvásároltam volna. Ez a remek könyv nemrég jelent meg, gondolom, a karácsonyi könyvpiacot célozza.
És ajánlom is! Szerintem másnak is pontosan ugynolyan örömet okozó ajándék lehet, mint nekem volt.

Mai vendégposztunk szerzője: Csupa Csoki, a Mézesotthon blog írója.

Nyár óta tervezem, hogy rakott palacsintát fogok készíteni. Most végre kaptam diót a piacon, így nem volt akadálya, hogy elkészítsem. A palacsintákat nagyon szeretem (ki nem?), de ez a rakott palacsinta az abszolút kedvenc. Igazi őszi-téli étel, gulyás vagy babgulyás után második fogásként szoktuk enni.