A felfújt a kedvenceim közé tartozik, érdekes módon a sós változatokat jobban kedvelem, mint az édeset, de persze olyat is szívesen eszem, és főzök. Sokan azért nem szeretik készíteni, mert pontosan kell a tálalást időzíteni, hogy a szuflé ne essen össze. Az összeesés óhatatlan, hisz a felfújt azért emelkedik meg, mert benne levegőbuborékok vannak, amelyek térfogata nagyobb hőmérsékleten nagyobb. Így frissen sülten, forrón szép magas, ahogy aztán hűlni kezd, a buborékok térfogata csökken, a felfújt összébb esik. Pedig nem kell félni, mert a közhiedelemmel szemben igenis elkészíthető, akár előre is,

A Vendég & Hotel szaklap első alkalommal hirdeti meg, és hagyományteremtésnek szánja az általa szervezett „Vár a bál” című versenyt, amely kapcsolódik a farsangi bálokhoz, mulatságokhoz.
Bővebb információ: http://www.vendeg.hu/esemeny/var_a_bal/index.php

A versenykiírás az alábbi plakáton is olvasható (kattintásra nagyobbá válik):

Ezt az ételt mindössze egyszer főzöm egy évben, mindig karácsony környékén. A felét lefagyasztom, így kétszer eszünk belőle, nagyjából egy hónap szünettel. A legfinomabb töltött káposzta disznóöléskor készül, ilyenkor a töltelékbe való hús vegyes, a legkülönbözőbb részek keveréke, ezért nagyon ízletes. Az alföldi hagyományok szerint ezt az ételt a lehető legegyszerűbben főzik, én is így szoktam, mindenféle "cifrázásnak" ellene vagyok.
Magyarországon a töltött káposzta első leírása 1695-ben, a Tótfalusi szakácskönyvben jelent meg.

Elvileg nem szabadna elektromos gépeket illetve használt háztartási gépeket venni a bolhán, mert egyrészt veszélyesek lehetnek, másrészt valószínűsíthető, ha valamit már egyszer kidobtak egy háztartásból, akkor az már nem lehet valami jó. Ez nagy igazság, de a kanizsai bolhán egyszer-egyszer, alaposan megnézve bizony nagyon jó dolgokra bukkanhatunk ilyen eszközökből is. Egyrészt nagyon sok holmi származik Ausztriából, ezek között olyanok is vannak, amit csak divatból cserélés miatt selejteztek ki. Másrészt lehetőség van a Vásárcsarnokban kipróbálni a készülékeket. De ami a legfőbb, időnként felbukkan olyan holmi, amit sosem használtak, csak hevert a szekrényben vagy a padláson, azaz gyakorlatilag új. Több ilyesmit vettem már, pl. a rotofritőzt, a raviolikészítőt vagy a tésztagépeim. Ezek mindegyikén látszott, hogy legfeljebb egyszer próbálták ki, s aztán csak porosodott valahol.

2 teáskanál mustár
1-2 kávéskanál darált chili (cseresznyepaprika), ízlés szerint
1/2 kávéskanál őrölt fehérbors
1 kávéskanál őrölt pirospaprika
1 teáskanál paradicsompüré
4 gerezd fokhagyma nagyon apróra vágva
1 kávéskanál morzsolt friss (szárított) kakukkfű
2 evőkanál olivaolaj

Összekeverem az összes hozzávalót, a hússzeletek mindkét oldalát bekenem, egy nylonzacskóban egymásra fektetem őket. A zacskóból a levegőt teljesen kiszorítom, tű nélküli fecskendővel kiszívatom, hogy levegőmentes legyen. A zacskó száját elkötöm. A hűtőben legalább 1 (de inkább 2) napig érlelem. Ezután grillen vagy tűzforróra hevített vastagaljú serpenyőben a húsokat megsütöm.

Már tavaly megfogalmazódott bennem, hogy télre költözzünk az emeletre, hisz ott melegebb van, és tulajdonképp egy komplett kis 62 négyzetméteres lakás - kivéve, hogy konyha nincs. Itt laktak a gyerekek, amikor még heten voltunk, így fent található 3 kis szoba, és egy még kisebb félszoba, egy elég nagy fürdőszoba, külön WC, és még egy mosó-szárító helyiség is van (itt lakik a kazán is).
Kigondoltam, hogy az egyik szoba a nappali, a másik a Bencusé, a harmadik hálószoba, a félszobából pedig legyen konyha. Annak idején, amikor az emeletet ráépítettük, gondoltunk konyhára is, azaz a félszobába betettük a hideg-meleg víz és a lefolyó végződéseit.
Minthogy új konyhára tavaly pénz nem volt, így nem költöztünk föl. Az idén októberben viszont csak motoszkált bennem a dolog, bár pénz ugyanúgy nincs számolatlan, és mondtam a férjemnek, szokjon a gondolathoz, az idén felmegyünk.
Alighogy a döntés megszületett, rá egy hétre megvettem a konyhabútort, vagyis a lehető leghelytelenebbül csináltam, a gombhoz kellett a kabátot megvarratni. Mentségemül szolgál, hogy alkalmi vétel volt, potom pénzért vettem. Ezután tervezgettem, hogyan férnek be a megvásárolt elemek a félszobába. Elkészültek a tervek, ti is láthattátok. Szóltunk a vízszerelőnek, jöhet arrébb tenni a vizet. Vártunk és vártunk, nem akart ideérni. Közben a többi szobát is abszolút felforgattam, a bútorokat teljesen átrendeztük, földszintről fel, emeletről le, egyik szobából át a másikba, nagy szekrényeket, ágyakat, ülőgarnitúrát. Amikor már biztosra ígérte a vizes, hogy holnapután jönni fog, jöttem haza a munkából, és séta közben egyszercsak bevillant egy ötlet. Mi lenne, ha nem is így lenne az elrendezés, hanem a félszoba maradna a háló, ami eddig is volt, a gyerekszoba a középső (amit hálónak terveztem), a nappali legyen az, amit gyerekszobának szántam, és amit nappalinak terveztem, az legyen a konyha.
Vagyis teljesen másképp. A konyhának szánt szoba ugyanis a fürdőszoba mellett van, épp csak át kell fúrni a vizet, vezetni nem kell sehova. Elférne az asztal is kényelmesen. Hazaért a férjem, kérdezem tőle óvatosan, hogy mégis mit szólna hozzá, ha nem is így, hanem teljesen másképp lenne, amire meglepő módon azt mondta, hogy ez neki is tetszik.
Így aztán újra átrendeztünk mindent, visszatologattuk a szekrények egy részét is, amit feleslegesen vittünk át máshova, s mire a vizes ideért, addigra már az új helyiségbe vezettettük a vizet. Rengeteg bonyodalom volt, várni kellett mindenre. A vizesre, a villanyosra, a burkolóra, a csempére magára is, az új pultra, a sarokszekrényre, vagyis karácsony előtti héten, még üzemelő konyhának nyoma sem volt. A tél meg telik, a fűtésspórolás nem valósul meg, az ünneppel nem tudok semmit se törődni.
Bevallom, az ünnep előtti pénteken sírvafakadtam, annyira csalódott voltam. Hónapok óta csak dolgoztunk, szerveztünk, cipekedtünk, szereltünk, és az én elképzelésem, hogy a karácsonyt már az új helyen készítem elő, romba dőlt. Se konyha, se karácsony. Egy napig keseregtem, aztán mondtam az embernek: ha nekiduráljuk magunkat, még kész lehet. Már csak a bepakolás volt hátra, amit két napos megfeszített munkával végre is hajtottunk. Közben persze jöttek a galibák. A fal nem derékszögű, a pultból vágni kell, a hűtő mégse fér be a pult alá, az üzembehelyezett (és előzőleg kipróbált) mosogatógép az első indításra folyni kezdett, veszélyeztetve a laminált parkettát. És még mindig vannak feladatok.

Dióhéj kommentelte az Erdélyi Konyha Kalendáriuma és a Posta posztomhoz:
"tessen kérem fotózni a címlapot, hogy megismerhessem a könyvesboltokban...igaz rá is guglizhatok, de olyan jó volna itt látni...és persze gratulálok :)"

Tetszettem fotózni :D

Itt a Kalendárium:



És itt egy Wise Lady recept benne:

Az egyik legjobb reggeli vagy vacsora a frissen sütött liba- vagy kacsatöpörtyű, a zsírt pedig főzésre lehet használni, - ezerszer jobb és egészségesebb, mint a hidrogénezéssel gyártott étolajok. A legjobb, ha akkor veszünk hájat, amikor meglátjuk a hentesnél, legalábbis errefelé nem mindig kapható. 2 kg liba (kacsa)hájból már annyi töpörtyű lesz, amelyet bátran egy étkezésre lehet adni, nemcsak a fél fogunkra elég.

Nagy megtiszteltetés, hogy az Erdélyi Konyha Kalendáriumába küldhettem 15 receptet, amelyek közül valamennyit érdemesnek is találtak a megjelentetésre. Fakanálforgató Alíz a karácsony előtti héten postázott is nekem egy-két tiszteletpéldányt belőle, amit köszönök. Türelmetlenül vártam minden nap a postást, hátha megérkezik a csomag vagy az értesítés, szerettem volna egyet anyukámnak ajándékozni, örömet jelentett volna neki.
Ez a csomag azonban a mai napig nem érkezett meg.
Bevallom, eddig még nem volt rossz tapasztalatom a postával, amit tudtam, hogy küldtek nekem, előbb-utóbb megérkezett, sértetlenül. Mostanában azonban csak futáron keresztül érkeztek hozzánk dolgok. Hallottam én másoktól, hogy külföldről küldött csomagok nem érkeznek meg, vagy felbontódnak "maguktól", de most először kell szembesülnöm nekem is ezzel.
Nem lehet tudni, hol tűntek el a könyvek, de én szégyellem magam egy kicsit, magyar honfitársaim nevében. Lehet, hogy nem is elvetemültségből nyúlták le a csomagomat, hisz ebben nem arany, nem pénz volt, "csak"  hasznos könyvek. Talán sokan annyira keveset keresnek, hogy problémát jelent nekik az ajándékok finanszírozása?
Az Erdélyi Konyha Kalendáriuma nagyon szép, és színvonalas kiadvány, csak remélni tudom, hogy valakinél ajándékképpen végezte karácsony alkalmával, és hasznosan forgathatja a sok szép és finom étel receptjét az, akihez kerültek.

Happy End: másodszor is feladták nekem a csomagot, és ez rendben meg is érkezett január 6-án.

Kókuszos húsgolyó mellé készült, a hűtőben fellelhető zöldségekből. Nagyon finom, könnyű ebéd lett belőle, ami az ünnepek után jól esett a családnak.

A karácsonyi déligyümölcs készletből készült ez a leves, már az új évben. Nem túl édesre készítve, hogy a gyümölcsök íze érvényesüljön. 3 db körömnyi mentalevéllel kapott egy enyhe mentolos felhangot is. A nehéz ételek után egy könnyű ebéd első fogása volt ez, másodiknak kókuszos húsgolyókat készítettem, amit egy vegyes salátával ettünk. A saláta szintén az ünnepekről megmaradt zöldségekből készült.

Kisfiam szülinapjára készült ez a torta, és még egy csokor gyertya került a tetejére, éppen 11.


Az igazi neve oroszi-krém torta lenne, hisz egy híres magyar cukrász készítette ezt először. A két világháború közötti időszakban az Oroszi cukrászda Budapesten nagyon híres volt, az Auguszt és a Hauer cukrászdával együtt. Oroszi neve rövidült oroszra, ami miatt sokan vélik manapság úgy, hogy az oroszkrém tortának köze van az orosz nemzetiségű süteményekhez. Pedig igazi magyar édességről van szó.