Az első a szó kettős jelentésének remek kihasználása: salsa=szósz és salsa=világszerte népszerű tánc. A másik, hogy egy IT szempontból is új dolog jelenik meg benne, ahogy a video egyszercsak szétterül a teljes képernyőre, ki a videolejátszó keretéből. Nagyon látványos és magával ragadó. A harmadik, hogy a reklám maga is nagyszerű. Szavak nélkül, mindössze 40 másodpercben mutatja a lényeget.
Szóval fenomenális! Nem tudom, ti hogy lesztek vele, de én többször is lejátszottam, annyira ütős. Tehát sokszorosan elérte a célját!
Nektek hogy tetszik?

A kert végében van néhány málnabokor, szép nagyszemű gyümölcsöt terem. Az első szedést megettük csak úgy, ez a második szedés pedig levesként végezte. Ma nem volt gyerekünk, mert a barátjánál volt, így egy kis rumot is tettem bele. Nagyon üdítő, ízletes, krémes.

A tészta egy nagyon egyszerű kenyértészta, a perec kívül ropogós kérgű, belül levegős és puha.Kitűnő baráti sörözések mellé.

Sokan olvassátok a kezdetektől a blogom, és ennyi idő alatt biztosan kiderült, hogy nem vagyok a végletek híve. Az én jelszavam az arany középút. Nagyjából azt látjátok itt, amit valójában főztem a családnak az elmúlt egy év alatt. Ebben van nehéz kaja, sütemény, házilag készült gyorskaja, de zöldség és gyümölcs szintúgy. Használok zsírt és cukrot is, eszünk húst, tésztát, szalonnát is, mégsem vagyunk elhízott család.
(Na jó, néha felszalad egy-két plusz kiló.)

Ezt az itókát a kisfiam kreálja magának. Szokott lenni Pölöskei szörpünk, a hűtőben gyakran van citrom, ezekből. Most itt van egyik barátja, hát neki is készített ilyet. Aztán lefényképezte, mert szépnek találta. Részletesen elmagyarázta nekem, hogyan készül, és hogy tudom-e, piros szörpből is lehet.
A "recept" egyszerű. Vidd el sétálni a kutyákat, s ha hazaértél, készíts egy gyenge limonádét cukor nélkül, majd óvatosan önts a tetejére valamilyen színes szörpöt úgy, hogy ne keveredjen el. Dobj bele jégkockát, tegyél a pohár szélére egy vékony citromkarikát, rakj bele egy szívószálat, ülj be a hűvös szobába a számítógép elé, és kortyolgasd el, miközben játszol. Kérdeztem, mi a neve ennek az italnak? - Legyen mondjuk színvarázs. - Legyen.

Tegnap múzeumok éjszakája volt, és hát nincs olyan jó dolgunk, mint a fővárosiaknak, hisz itt csak egyetlen picurka múzeum van, amely különösebb szenzációkkal nem is tud ilyenkor kirukkolni. Az éjszaka is inkább csak estét jelent, mert ember nem lenne, aki ebben a kisvárosban este 10 után ott lenne.
Azért a múzeumosok minden évben megteszik, ami tőlük telik, leginkább az iskolásoknak való dolgokat találnak ki. Mi el is megyünk minden évben, mert hát csak. Mindenfelé elmegyünk, ami a városban történik.

Megvolt a tanévzáró tegnap. Mivel negyedikes volt a fiam, ez búcsút jelentett a tanítóktól. Nagy szerencsénk, hogy ehhez a tanítópároshoz került a fiunk, fantasztikus személyiségek. A gyerekek és szülők műsorral búcsúztak tőlük, utána volt egy kis sütis parti. Érzékeny búcsú volt na. Már fél nyolc volt, hogy hazaértünk, a sütizés miatt nem volt éhes a fiam, majd csak úgy 9 felé mondta, hogy enne valamit. Volt ebéd maradék, mert sütöttem egy kisebb tepsi barack- és eperlekváros buktát, de azt mondta, rántottát kér.
A rántottavacsora készítését nem kedvelem, mert eddig mindig kétfélét kellett sütni, a felnőtteknek hagymával, neki anélkül. Volt egy ilyen hagymaellenes korszakunk, még a krumplilevesbe aprított hagymát is kiszedegette, győztem reszelni (és sírni közben) a hagymát az ételekbe. Aztán egyszercsak elmúlt a hagymautálat, most már a rántottát is kifejezetten hagymával kéri, nohát beizzítottam a kisserpenyőt, aprítottam hagymát, ráütöttem két tojást, kanálka tejjel, csipet sóval és megsütöttem. Míg a rántottával bíbelődtem, kértem a fiam, vegye elő a kenyeret, és szeljen egy szeletet. - De én buktával eszem!
Hát ez eddig nem volt szokás nálunk, elcsodálkoztam. - Dehát a bukta édes, nem lesz az finom! - Akkor is azt kérek!
Jól van, nem szokásom, hogy belebeszéljek ilyesmibe, hát gondoltam, kóstolja meg, majd elválik.
Kiválasztott egy eperlekvárosat, és eszegetni kezdett. Jóízűen. Aztán még egy buktát is. Szóval megette. Én meg csak néztem. Végülis semmi ehetetlen nem volt ebben a menüben :D
Nálatok esznek furcsa dolgokat a gyerekek?

Nem recept, csak a szokásos ötletelés, amit mindenki szokott csinálni. Kihúzom a zöldségesdobozt a hűtőben, s abból készül saláta, amit épp benne van. Az öntetek hasonlóan, nyilván van egy két fő összetevő, de a többi hozzávalót épp pillanatnyi hangulat és ötlet szerint teszem bele. Most pl. a fahéj, ami kissé durvának tűnik, pedig nagyon-nagyon finom volt.


Ebben most a következők vannak:

A tojásos levest nagyanyám és édesanyám is gyakran főzte, az én konyhámban is előfordul évente négyszer-ötször. Régen inkább a szegények eledele volt, ha akadt a kamrában egy kanálfej zsír, némi liszt a hombárban, a tyúkok alól egy-két tojás, már meg is voltak a hozzávalók. Nálunk mindenki szereti, akkor szoktam főzni, ha nem akarok sok időt fordítani a levesfőzésre. Annyi változtatást szoktam tenni a hagyományos recepthez képest, hogy ha van, vöröshagyma helyett póréhagymát használok, és mindig teszek bele csipetnyi szárított vagy egy ágacska friss lestyánt is.

A tejberizs tulajdonképp a rizottóhoz hasonló étel. Hagyományosan kevés vízben félpuhára főzöm, csipet sóval és néhány kanál cukorral ízesítem, ezután tejet öntve hozzá addig főzöm, míg megpuhul. A tejberizs finomabb, ha eleve cukros tejben fő, mintha utólag cukrozzuk. Tálaláskor kakaót szórok a tetejére. Ezt egy duplafalú főzőedényben szoktam elkészíteni, amelynél a két fal között víz van.
Jó minőségű nehéz edényben elkészíthető rizottó technikával is. Mivel én nem szeretem folyton kavargatni, ezért ezt a két módszert ötvöztem.
Ebben az edényben szoktam főzni, nem ragad le benne, nem ég oda, mert ezt a bevonat megakadályozza, a nagyon vastag alj pedig egyenletesen adja a hőt. Jól záró jénai fedőm is van hozzá.
Egyébként jó teflonserpenyőben is elkészíthető (fedő legyen hozzá), de megfelel egy súlyos jó minőségű fémedény, sőt vaslábas is.

Ma komolynak beállított, elemző cikknek látszó online publicisztikában olvastam újra a témáról. Nem először, és gondolom, nem is utoljára. Eddig is bökte a csőröm, de valahogy megvoltam a dologgal, főleg, hogy nem nagyon érintett engem. De ami ma nem érint, az érinthet holnap vagy holnapután. No, hogy eláruljam, miről is beszélek:
Az állásinterjúknál alkalmazott grafológiai elemzésről.

A kisfiam kedvence a karamellfagyi, ezért már jó régen leadta a rendelését nálam. Nagyon finom, máskor is fogok csinálni. Senkinek se szóltam, hogy só is van benne, így nem is reklamálta senki, viszont nagyon jól kiemeli a karamell ízét. Gyakorlatilag az egészet a fiam ette meg, mézes fagyitölcsérben.

Csirkét sütöttem, és egy salátát akartam mellé készíteni. Körülnéztem a hűtőben, mi minden van itthon, és előszedtem, amiket találtam. Egyedül a paradicsom lógott ki mind közül, úgy adódott, hogy csupa halványzöld színű hozzávaló akadt a kezembe. Gyorsan visszatettem a paradicsomot, és eldöntöttem, ma csupazöld saláta lesz. Rozmaringos csirkével és újkrumplival mindenkinek ízlett.

Hasonlóan készül, mint a kakaós változat, csak ebben a kakaó helyett is lisztet teszek, és két kávéskanál méz ad neki finom ízesítést. Fagyit készítettem, amelyhez 3 tojássárgája kellett, a 3 fehérjéből csináltam tölcséreket. 18 db lett. A recept kézi gázos ostyasütővashoz való, elektromos sütőhöz ezt a receptet használom:
Mézes ropogós fagylalt tölcsér ostyasütőgéppel

Nagyon egyszerű, nagyon finom! Amíg sül, lehet mással foglalkozni. Most így készült:

4 csirkecombot és 4 csirkeszárnyat besózok. (A felsőcomb bőre alá is). A tepsiben 1 evőkanál kacsazsírt kenek el. A húsokat beleteszem. Egy rozmaring ágat leveleire szedek, és minden húsra 2-3 levelet szórok. Húsos füstölt háziszalonnábol 2-3 mm vastag, 10 cm hosszú szeleteket vágok, minden húsdarabra ráborítok egyet.
A sütőt 180 fokra begyújtom, a tepsit betolom, 1 és negyed óráig sütöm. A szalonnaszeletek nagyon ropogósra sülnek, a hús omlós, puha lesz. A zsírt tálkába leöntöm, másnap vacsorára zsíroskenyérhez isteni.

Tulajdonképpen a túrógombócnak egy másik interpretációja. Anyukám, ha gyors akart lenni, akkor sose gömbölygette ki a túrógombócot, hanem csak úgy kanállal beleszaggatta a vízbe. Aztán leszűrte,  tányérra rakta, és megszórta morzsával, porcukorral, tejföllel megöntözte. Tőle lestem el én is a módszert, de hogy egy kissé más legyen, mint a túrógombóc, ezért a tésztát kissé másképp keverem. A lényeges különbség, hogy teszek bele kevés kukoricalisztet, és a tojásfehérjét habnak felverve forgatom bele. Puha, könnyű galuskák lesznek, a kukoricaliszttől pedig karakteresebb az íze.

Végre szereztem egy szép nagy tő mentát, aztán elültettem, annyi szép levelet növesztett, fel kellett használnom. Kézenfekvő volt a szörpkészítés, akácban és bodzában most úgy is benne vagyok, készülhet egy adag ebből is. De most nem üdítőt, hanem egy kissé töményebbet csináltam, amit szódával, vízzel hígítva lehet fogyasztani. Nagyon finom, üdítő íze van, enyhén mentholos csak, nem tolakodó. Felnőttek nem bánják meg, ha a kétdecis mentaszörpös poharukba néhány cent gint is töltenek néha-néha, kellemes italt kapnak.