Valaha, még egyetemistaként dolgoztam összesen kb. fél évet egy lakótelepi élelmiszerboltban. Itt az aznapi kenyér, ha nem fogyott el, a raktárba került. Nagy kosárba raktuk, és ott állt szabadon, várta az elszállítást. Pár nap múlva jött a gyűjtőkocsi, amely a megmaradt kenyérfélét összszedte a boltokból, és visszavitte a kenyérgyárba. E néhány nap alatt nem száradt, hisz csak a raktárban volt, porosodott bár letakartuk, és ki volt téve a rovarok (és ki tudja mi még?) mászkálásának. A kenyérgyárban aztán ebből morzsát készítettek. Azt már nem tudom, milyen körülmények között, feltételezem, hogy az előírásaokat betartották, majd újra a boltokba került a morzsa, s ki tudja meddig állt a polcon, míg megvásárolták.
Mióta csak háztartást vezetek, készítek tehát házimorzsát, mindig csak keveset, hogy ne sokáig álljon. Válogatott kenyérfélékből, frissen. S ami a fő, hogy a házilag készült morzsa nem olyan aprószemű (némelykor szinte lisztfinomságúra darálják a boltit), hanem nagyobb, szemcsésebb, egyenetlenebb nagyságú. És ez a jó! Ezt megsütve isteni ropogós lesz a bunda a rántott szeleten!
Nagyon hamar ledarálható a diódarálón is, pár perc. Még jobb, ha a diódarálónál nagyobb lyukú betétünk is van. Amióta van egy elektromos darálóm is, ami állandóan elöl van, és nagyon könnyen tisztítható, azóta pedig 1 perc az egész. Ráadásul az összes gyerekem szerette csinálni, így csak meg kellett kérnem őket. Most is a kisfiam készíti, és mindig csalódott, hogy hamar kész. Eldarálgatna még.
A zsemléket, kiflicsücsköt, finom kenyérdarabokat egy vékony, szellőző vászonzacskóba teszem, és télen a radiátorra rakom. Itt száradnak, a zacskó védi a porosodástól. Nyáron ezt a zacskót a konyhaablakba akasztom, besüt a nap, és jól meg tud száradni.
A száraz kenyérfélét egy tálban széttördelem.
Kiválasztom a darálót. Nem a kisebb lyukút, hanem a nagyobbat!
És az elektromos darálóval a gyerek pillanatok alatt ledarálja. Kézi darálóval sem tart sokáig, és mivel könnyű hajtani, a gyerekek azt is szívesen megcsinálják.
Összehasonlításul egy tányérra helyeztem a házi morzsát a boltival. Balról láható egy jó minőségűnek számító bolti morzsa, hátul egy szinte porrá őrölt bolti változat van, jobbról pedig a házilag készített.
Ezután tiszta befőttes üvegbe teszem, és még azon a héten elhasználom. Azalatt újabb adagot gyűjtök.
Szia!
VálaszTörlésÉn is így csinálom, mert tényleg összehasonlíthatatlanul jobb, és amúgy is, miért dobjam ki a megmaradt szikkadt zsömlét?
Én nem mindig tudom elhasználni egy hét alatt, de amikor sok gyűlik össze, olyankor kifejezetten olyan ételt tervezek, amihez fel lehet használni.
Jó ez a bejegyzés!
Üdv, Hugi
@Hugi
VálaszTörlésÉn sem tudom mindig elhasználni egy hét alatt, tovább is tárolható.
Szia!
VálaszTörlésRégebben rengeteget gyártottam, ugyanez a módszer, annyi különbséggel, hogy amikor már szikkadt volt a kenyér, feldaraboltam, és úgy hagytam kiszáradni.
Most a saját sütésű kenyeremet felosztom, a mélyhűtőbe teszem zárt műanyag dobozba, és amennyi kell, annyit tartok kinn vagy veszek elő, így nem marad felesleg, amit így hasznosítani lehet.
A lényeg, hogy az a baj vele, ha több van belőle, és nem úgy fogy, hosszabb időn keresztül tárolni még hűtőben sem lehet úgy, hogy ne avasodjon meg. A pék barátnőmnek is ez a tapasztalata, nem én csinálok valamit rosszul.
A végén már a morzsát is lefagyasztottam.
Szóval a nagyobb mennyiségnél ilyesmivel számolni kell.
Ettől függetlenül sokat csináltam, amikor volt miből.
Az én darálóm, mivel elég gyatra (TV shopos sz@r:)))) ezért frissen darálja csak le. Néha így is szoktam felhasználni, semmi különbség nincs a szárazzal szemben.
VálaszTörlés@Névtelen
VálaszTörlésAz eltarthatóság a különbség.
Én egy sima fém sajtreszelőn tolom le a maradék kenyérvégeket, egy jó nagy kelesztőtálban, hogy a röpülő darabkák is megmaradjanak. :-)
VálaszTörlésAz milyen finom, amikor a sokmagvas barnakenyerekből készül morzsa, és az kerül panírként a húsra!
Én még nem használtam házi morzsát (szégyen), de az Édesanyám mindig... ezért (is) 1000x finomabb az Ő rántotthúsa..:-)
VálaszTörlés