A székelykáposzta vagy székelygulyás a magyar konyha sajátos étele. Nevével ellentétben nem székely eredetű, állítólag a hagyományos erdélyi konyha nem ismeri. Így szól a legenda, amely az étel nevéhez fűződik:
"Az étel receptje Székely József vármegyei főlevéltáros (1825-1895) nevéhez fűződik, aki Petőfi Sándor kortársa és barátja volt. 1846-ban mindketten a Gránátos utcai Komló-kertben ebédeltek, de mire beértek, már kifogyóban voltak az ételek. A kocsmáros Székely kívánságára a maradék savanyúkáposzta-főzeléket és sertéspörköltet összekeverve szolgálta fel. Petőfi legközelebb ugyanezt rendelte, és „Székely-káposzta” néven hivatkozott az ételre."
Magyar Elek. Az Ínyesmester nagy szakácskönyve. Budapest: Gondolat, p. 129. ISBN 963-282-498-9 (1991)
Ennek ellenére, tartok tőle, hogy ez csak egy tetszetős történet. Ide másolom azt a kommentet, amit egyszer egy erdélyi blogbarátnőm írt a zalai paradicsomos káposzta receptemhez:
"Hasonlít a mi székelygulyásunkhoz, de tudtommal abba nem jár paradicsom és nem ennyire leveses sem."
Szóval Erdélyben is ismerik a székelygulyást, ami persze nem jelenti azt, hogy kötődne a székelyekhez, bár ki tudja.
Én inkább afelé hajlok - de hangsúlyozom, mindez csak a saját okoskodásom, - hogy főzték ezt az ételt már korábban is, csak elképzelhető, hogy Székely különösen szerette, és így tényleg az ő nevéhez kötötték.
Hozzávalók:
1/2 kg savanyú káposzta
1/2 kg sertéscomb vagy lapocka
100 g füstölt szalonna
100 g füstölt kolbász
1 evőkanál pirospaprika
1 nagy fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál liszt
csipet őrölt bors
csipet őrölt kömény
só
darált chili vagy cseresznyepaprika
tejföl
Elkészítés:
A húst 2x2 cm-es kockákra vágom, a hagymát felaprítom. A szalonnát felkockázom és kiolvasztom a zsírját. Ráteszem az apróra vágott hagymát és fokhagymát, megdinsztelem. Ráteszem a pirospaprikát, elkeverem, és azonnal felöntöm 1 dl vízzel. Hozzáadom a húst, sózom, borsozom, köménnyel ízesítem, és lefedve főzöm. A savanyú káposztát jól kinyomkodom a levétől, késsel pár helyen elvagdosom, hogy ne legyenek hosszú szálak, és egy másik lábosban pár dl vízzel elkezdem főzni. A húst és a káposztát 3/4 óráig így főzöm külön. Ha kell, a vizet pótolom. Ha letelt az idő, akkor a káposztához öntöm a pörköltet, belekarikázom a kolbászt, és együtt főzöm még fél órát. Ekkor a lisztet kevés vízzel elkeverem, a káposztára öntöm, 5 percig rotyogtatom. Tálaláskor tejfölt és darált erős paprikát adok mellé. Friss kenyér, bagett, kelt kifli stb. dukál mellé.
Érdekes a története egy biztos nagyon finom egy tál étel!
VálaszTörlésGusztán készítetted el!:)
Imádom
VálaszTörlésNagyon sokszor főzöm, szereti a család. Egy ideje főzök bele sertés körmöt, vagy csülökdarabot is, fő, hogy bőrös legyen. (Ezt a pörköltekkel is teszem, olyan jól besűríti a szaftját). Határozottan markánsabb íze van, füstölt kolbászt nem, legfeljebb kis sonka, vagy tarjadarabot rakok bele. (Van aki kevés rizst is szór rá, én nem szoktam, de nem rossz.)
VálaszTörlésHm, köröm, csülök! Igen.
VálaszTörlésA hagyományos erdélyi konyha is jól ismeri,nagyon gyakran készítjük Erdélyben!
VálaszTörlésValó igaz Erdélyben ismerjük, főzzük.
VálaszTörlésEllenben a történetnek kell valami alapja legyen, hisz a köreinkben nagyon ismert Gergely Éva is ezt meséli el a szakácskönyvében.
A gyengém...
VálaszTörlésCsodaszép, és örömmel olvastam a hozzáfűznivalót. :)
Sok tejföllel szeretem, pótolhatatlan ételünk!
Szombaton megfőztem a páromnak. :)) Szerintem nem utoljára. Nagyon finom lett.
VálaszTörlésIsmeretlenül is gratulálok az oldaladhoz. Eddig csak nézegettem és ez volt az első recept amit kipróbáltam tőled. Valószínűleg nem az utolsó. :))
Edit
@xenasi
VálaszTörlésÖrülök, hogy ízlett. Szeretettel látlak az olvasók között.
Biztosan pompás, és mindenképpen szemrevaló. Nálunk pulykacombból készül, és a káposztát egyenesen a pörköltalapra dobom, majd együtt párolom puhára. Így 1 lábossal kevesebbet használok! A habarást elhagyom (tudom, hogy így nem teljesen autentikus...), de a tejföllel való locsolás és a friss kenyér kötelező!
VálaszTörlés