A rebarbara nagylevelű, talajközeli növény, amely Ázsiából került át hozzánk. Először dísznövényként tartották. Kb. 300 éve jelen van a konyhában is. Fogyasztásra a levélnyelet használják. Általában úgy bánunk vele, mint ahogy a gyümölcsökkel szoktunk. Az egreshez hasonló, savanykás, erőteljes íze van. Lekvár, sütemény, kompót, mártás stb. készíthető belőle. A savanyú alapíz miatt viszonylag sok cukrot használunk hozzá.
Egyes képeken láthatjuk, hogy a rebarbara gyönyörű rózsaszínes-pirosas. Ez a levélnyél alsó részére, a tőnél jellemző, feljebb a nyél zöld. Így ne legyünk csalódottak, ha a piacon ilyet kapunk, hiszen a fotózáshoz válogatott rebarbarát használnak, a szép piros részeket.
Ha nagyon fiatal, zsenge a rebarbaránk, akkor mosás után felhasználhatjuk. Kissé idősebb szárak esetén a legkülső réteget lehúzzuk róla, ez szálkás lehet.
A kompót készítése: 2 csésze
A kompóthoz 250 g tisztított rebarbarát kockára vágok. Egy kisebb lábosba 120-150 g cukrot teszek, ráöntök 50 ml vizet (fél deci), felforralom, beledobom a rebarbarát, és pár percig főzöm. Nagyon hamar puhul, 1-3 perc elég! Egy szűrőkanállal kiszedem a szirupból, külön-külön kihűtöm, majd hidegen ismét ráöntöm a levét. Ez azért szükséges, hogy a hűlés alatt már ne puhuljon a szirupban tovább.
Kevert sütikhez, muffinokhoz, kekszekhez fogyaszthatjuk. Főleg vörös húsok mellé is nagyon finom kísérő lehet.
Még nem kóstoltam, de igyekszem beszerezni.
VálaszTörlésszép a tálka!:))
Ez milyen gyönyörű nálad!! Köszönőviszonyban sincs azzal a hínárkompóttal,amit velünk etettek Hollandiában. Azóta nem bírtam szegénnyel megbarátkozni, de most már jöhet.
VálaszTörlés