Ez az étel igazi hungarikumnak számít. A tradíciók Erdélyhez kötik ezt a receptet, de része maradt a magyar gasztrokutúrának, és leghíresebb receptjeink között van. Autentikusan metélttésztával készítik, de mostanság elterjedt a cérnametélttel készített változat is. Pár éve Erdélyben jártamkor ilyen változatot kaptam egyszer egy ebédnél én is.
Hozzávalók:
6-8 réteslap
300 g cérnametélt
750 g túró
6 tojás
100 g mazsola
2 evőkanál tejföl
150 g cukor
100 g vaj
citromlé
vanília
csipet só
2-3 evőkanál édes morzsa (esetleg zsemlemorzsa)
A mazsolát kevés langyos vízben beáztatom. Szétválasztom a tojásokat. A sárgájához hozzáadom a cukrot és robotgéppel habosra-fehérre keverem. A túrót tejfölt hozzáadom, ezt is összemixelem, majd hozzáteszem a puha vajat, csipet sót, egy-két csavarás citromlevet, vaníliakivonatot (vagy 2 csomag vaníliáscukrot). Az egészet krémes állagúra keverem. Beleteszem a mazsolát és kanállal eloszlatom.
A réteslapokat egyenként kiterítem, és olvasztott vajjal megkenem. 3-3 lapot egymásra teszek.
Egy magasfalú zománcos tepsit is kikenek vajjal, az aljára teszek 3 lapot úgy, hogy az oldalán egy kissé kihajtom őket. A sütőt begyújtom 200 fokra.
A tojásfehérjékből pár csepp citromlével kemény habot verek, majd kanállal óvatosan beleforgatom a krémbe.
A réteslapot megszórom morzsával, majd 3 rétegben cérnametélt-túrókrém rétegeket, halmokat rakok. Villával kicsit belepiszkálgatok egy-két helyen, hogy keveredjen. A metéltet nem kell kifőzni, mert süléskor felvesz annyi nedvességet, hogy éppen jó állagú lesz.
Oldalról visszahajtom a réteslapok széleit a krém tetejére. A maradék 3 lappal pedig beborítom. Betolom a sütőbe. 10 perc múlva mérsékelem a lángot 180 fokra, és összesen kb. 40 percig sütöm.
Kiveszem, és 10 perc hűlés után recés késsel kockákra szeletelem.
Porcukorral megszórva tálalom.
Aki nem szereti a mazsolát, ki is hagyhatja.
Ez valami csodás, el is mentettem
VálaszTörlésSzép. Én rengeteg vargabélest ettem,
VálaszTörlésminden tájegységnek megvolt a maga receptje. (Azt hiszem benne van a Kövi Pál könyvében is.)
Gyakran készítették pitealappal, (mivel gyúrni nagyon munkás, kész réteslap nem volt). Cérnametélttel viszont soha, ezt magyar blogokon látom. Viszont sok a déli hatásra cérnametélttel készült édesség (túróval és mazsolával) pl. a metéltpuding, kataif (kadaifi), stb. Kedvet kaptam rá, megint...
Nagyon érdekes, amit írsz. Viszont ezért volt meglepő éppen Erdélyben találkozni a cérnametéltessel nekem is. Itthon pedig elterjedt nagyon.
VálaszTörlésHuhh, már harmadszor írom...
VálaszTörlésNéhány napja nem tudok írni hozzád. Egyszerűen nem jelenik meg a profilos ablakocska. Már éppen a saját blogomon írtam az üzenetet neked, amikor áramszünet lett. Visszakapcsoltam a gépet és íme, tudok írni.:)
Nagyon jól néz ki a vargabélesed! Bevallom én eddig így még sosem készíettem, mindig csak a "lusta" verzióját csináltam, réteslap nélkül. de mi úgy is nagyon szeretjük!:)
Szóval ki kell kapcsolni a villanyt, ha vacakol a Blogger? :DDD
VálaszTörlésEz is lusta verzió, mert készen veszem a réteslapot.
Gyonyoru! En sem keszitettem soha, talan egyszer ettem eletemben. De mostmar hamarosan el kell keszitenem, mert meggyoztetek (nemreg Szepynel csodaltam, most pedig itt Nalad). Hihetetlenul jol nez ki!
VálaszTörlésJól néz ki nagyon!:-)) Végülis ízre hasonló,mint az emeletes-rétes,csak ott lapok vannak közte,itt meg a metélt,ugye?
VálaszTörlés