Néha kicsit bosszús leszek. Olvasom, látom, hallom az "új" recepteket. Se szeri, se száma a külföldi eredetűeknek. Akármerre nézek, szinte kizárólag más nemzetek ételeit látom. Nem kiegészítik, hanem szinte kitúrják régi receptjeinket. Amit édesanyánk, nagyanyánk sütött-főzött, eltűnt.
Sokról pedig kideríthető, hogy már akkor is sütötték nálunk, amikor még nem is hallottunk a most divatos sztárszakácsokról, receptekről. Van is becsületes magyar nevük, de mi akkor is az idegen elnevezést használjuk.
Szóval nem, nem clafoutis-t sütöttem. Eszemben sem volt. A jó öreg tejespitét, amivel 20 évvel ezelőtt találkoztam először. Emlékszem Marikára, aki akkor már középkorú volt, én pedig nagyon-nagyon fiatal. Ő magyarázgatta, tanította nekem, hogy palacsintatészta-szerűséget kever, és tepsiben megsüti. Nem is hallott a clafoutisról, akkor már évtizedek óta rendszeresen készítette ezt a finomságot. Hát én is megtanultam. Azóta sokféle változatról hallottam már, de én most is úgy sütöm, ahogy tőle hallottam.
Szóval a tejespite.
Őszibarackos tejespite
Hozzávalók:
2 őszibarack
1 evőkanál citromlé
150 g finomliszt
100 g cukor
3 tojás
50 g vaj
5 dl tej
csipet só
Elkészítés:
A sütőt 180 fokra előmelegítem.
A lisztet, cukrot, az egész tojásokat és a csipet sót egy tálba teszem. Mixerrel csomómentesre keverem, hozzáadom az olvasztott vajat is. A tejet fokozatosan beleöntöm, és összekeverem.
A barackot meghámozom, gerezdekre vágom, a gerezdeket harmadolom. Meglocsolom a citromlével.
Egy piteformát vajjal kikenek, beleöntöm a híg tésztát, beleszórom a gyümölcsdarabokat.
Betolom a sütőbe, és 35-40 perc alatt megsütöm. Az nem baj, ha a közepe egy kicsit remegős még. Kivétel után langyosra hagyom hűlni, ekkor már fogyasztható.
Szívemből szóltál kedves Wise Lady! Hajlamosak vagyunk a sajátunkat elfelejteni, háttérbe szorítani és majmolni a külföldit. Elég szomorú hogy ennek a nemzetnek már önbizalma és józan esze sincs.
VálaszTörlésIgazad van. Ezért sem értettem, mit keres az ország tortájában a Mascarpone sajtkrém és a belga csoki a mi pándi meggyünkkel karöltve...:-)
VálaszTörlésDe jó, hogy leírtad! Nagyon fontos, mert az az út vezet a jobb napokat látott magyar konyha megújításához.
VálaszTörlésÉn csak csendben remélem, hogy azért is érzékeljük többségben levőnek az import recepteket, mert a blogokra csak a különlegességek kerülnek fel. Nem mindenki ír bejegyzést a déli paradicsomlevesről vagy paprikás krumpliról.
Nagyon a szívem mellé szóltál és örülök, hogy mindezt leírtad, annál is inkább, mert magam is hiszem és vallom, hogy a magyar konyha hírnevét ideje visszaszerezni. Csak neked elárulom, hogy ez az egyik titkos célkitűzésem azzal, hogy a nemrég indított blogomon igyekszem minél több igazi magyaros ízű egyszerű ételt népszerűsíteni. S közelebbről nálam lesz paprikás krumpli is, amit a nagyanyám nemes egyszerűséggel "dincelt pityókának" nevezett.
VálaszTörlésNyitott vagyok az újra, szívesen kipróbálok recepteket, ezen a blogon is több ilyet találtok.
VálaszTörlésVan, amit be is építek a mindennapos receptek közé.
De számos hagyományos ételt olvashattok nálam. Valójában azt látjátok, amit főzni szoktam.
Az egyensúlyt hiányolom sokszor, a hagyományos és új ételek között, a magyar és az "idegen" között.
Nagyon finomnak látszik, de errefelé nem hallottam még róla.
VálaszTörlésMindenesetre könnyű recept, biztosan kipróbálom. Köszi.
Amikor megláttam a blogokon és az újságokban a clafoutis-t, csak halkan mertem mondani magamnak, hogy ez ugyan az, mint a tejespite. Jó pár éve már annak, hogy először sütöttem, de akkor még az oly' népszerű főzős újság is a magyar nevén közölte, azután változtak az igények, és ugyan ez az újság már a francia névvel hozta a receptet. Kinek is kellene a hagyományokat ápolni? Vagy ápoltatni és közízlést formálni?
VálaszTörlésDaisy, nagyon igazad van a sajtó nagyon hibás ebben. Sokszor engem is meglep a sok idegen kifejezés, ami magyar sajtóból zúdul ránk. S nem azért, hogy haza beszéljek, de az erdélyi magyar sajtóban mi figyelünk arra, hogy lehetőleg minél kevesebb idegen kifejezés kerüljön a szövegbe. Jó lenne, ha Anyaországban is ezt tennék a kedves kollégák. :)
VálaszTörlésA sajtóra vonatkozókkal is nagyon egyetértek.
VálaszTörlésAnice merrefelé van az az errefelé?
VálaszTörlésnekem is ismeretlen a tejespite, nem is ettem még és nem is sütöttem még soha. de lehet hogy ki kellene már próbálni, amig még van nektarin, mert a meggyről már lecsúsztam.
VálaszTörlésMilyen igazatok van! Nekem is rémlett, hogy ennek van egy magyar verziója, mint egy csomó más ételnek is. Vicc, hogy a mai marketing irányzat mennyire befolyásolja a nyelvi megnyilvánulásainkat. És nemcsak gasztronómiai téren.
VálaszTörlésMegsütöttem körtével, nagyon jó lett! Én sem készítettem még korábban, nem is ismertem. De tényleg jó. Köszi!:)
VálaszTörlésKöszönöm a receptet, én is megsütöttem. Csak egy barackom volt, így a másikat egy marék áfonyával pótoltam és nagyon-nagyon finom lett. Bár sütés közben voltak félelmeim, hogy nem fog megszilárdulni, de aztán nem volt gond. :)
VálaszTörlésMelinda
Melinda: nagyon örülök! Áfonyával még finomabb is.
VálaszTörlésA Mirelle nevezetű bloggerina már kikezdett jó magyar szokás szerint, láttad? A clafoutis-szal kapcsolatban...Csak azt nem értem hogy mi értelme volt? Emlékeim szerint ez nem az első eset. Nem gondoltam volna róla hogy ilyen rosszindulatú... Sajnálom.
VálaszTörlésÓ ez nagyszerű! Örülök, ha számontartják, ami írok. Igazán jó hír. Nem vettem észre, mert nem olvasom. Köszi, hogy felhívtad rá a figyelmemet.
VálaszTörlésA Hortobágyon ettünk ilyet. Csak gyümölcs nélkül és lekvárt adnak hozzá. Ez is ugyanolyan finom lett. Csak hiába vajaztam, nagyon nehezen jött ki a tepsiből. van ötletetek? Sütőpapír vagy vaj+morzsa?
VálaszTörlésEz a klasszikus aludtejes prósza?
VálaszTörlésMég gyermekkoromban ettem utoljára, Somogyban, ott nagy divat volt akkor, lekvárral meglocsolva a teteje!
Amúgy gratulálok a blogodhoz, a kedvencek közé tettem! :)
Teljesen egyetértek Veled, Magyarországon élünk,magyarok vagyunk!!! Minek külföldi nevekkel illetni egy egyszerű sütit, amit egyébként mindenképpen meg fogok sütni!:)
VálaszTörlésGratulálok az oldalhoz!
Andy
@Al�z, Erd�lybol
VálaszTörlésEn Kanadaba elek, es szeretem nezni a Magyar hireket,,,itt nottem fel, tehat a nyelv nekem mart valamennyire nehez, de nagyon bant mikor nezem az ujsagot, es tele van angol szavakkal, hisz vannak ezekre a szavakra teljesen megfelelo Magyar szok....miert nem vedik a szep Magyar nyelvet????
@Maimoni
VálaszTörlésAnyukam ezt cseresznyevel, meggyel, vagy szilvaval keszitette, nagyon szerettuk gyerekkorunkba, anyukam Magyarovar kornyekerel szarmazott
Nagyon finom a héten màsodjára készítem el.Köszönöm, hogy megosztottad velünk a receptet.
VálaszTörlésÉn egyébként nem ismertem és itt a franciáknál ismertem meg "Far breton" néven. Aszaltszilvával készítik.
Épp ma készítettem egy adagot málnával :)
VálaszTörlésSzerintem meg nem baj, ha veszünk át recepteket külföldi embertársainktól. Attól még nem felejtem el, hogy "hol lakom", és sütök-főzök itthonit is. Amúgy meg miért ne lehetne mascarpone az ország tortájában?? Sok jó alapanyag biztos valami finomat eredményez, még akkor is, ha az éppen nem magyar... Jah, és önbizalomból szerintem tele a padlás, józan ész terén egyet értek!
VálaszTörlés@ReceptgyűjtőA mascarpone az 1970-ben még sűrűtejszín volt és olcsóbb volt kimérve, mint a habtejszín. Korábban meg írósvaj, és akkor tényleg finomak voltak a sütik gondolom.
VálaszTörlés