2010. április 27., kedd

Kincseim a bolháról 14. - Ez meg az

10 megjegyzés

Beindult a szezon, szép tavaszi idők vannak, az ember újra kipucolhatja a bolhajáró kényelmes papucsát.  Akárhogy is, de az elmúlt két-három hétvégén bizonyos csalódottsággal jöttem haza, mert szinte semmit sem sikerült találnom, legalábbis ami nekem tetszett volna.Ahhoz képest, hogy mindig sikerül valami egészen jó dologra szert tenni, most még csak egy-két apróbb tárggyal tértem haza. Amiket ebben a rovatban nektek mutatok ugyanis csak a jéghegy csúcsa, azaz kizárólag gasztro vonatkozású kincseket posztolok ki. Pedig  jelentős az egyéb holmi is, amely bolházáskor hazavándorol, bútorok, könyvek, alkatrészek stb. De most tényleg nem találtam ebben a kategóriában semmit, egy-két edényke, evőeszköz, terítő, ezekből viszont mindig akad. Az idei kincsekből - melyek persze igazi értéket nem képviselnek, pusztán csak nekem megtetszettek - pár apróság:

Az első, egy esztergált kerek, lábas fatálca, amelynek rézzel kombinált a fogója. Némi felújítás kelleni fog neki, most még a bolhás állapotában láthatjátok.


A következő darab, egy vert csipke terítő, amelyet egy-két helyen szintén meg kell reparálni, de abszolút nem vészes a dolog.


Az utolsó pedig egy füles drótkosárka és egy mindössze 12 cm átmérőjű régi nyeles láboska. A kosárban a sót és a borsot tartom, még egy 3.-4.  üveg is belefér középen, de ezeket még be kell szereznem. A láboska pedig igazán semmire sem használható, de annyira megtetszett, hogy megvettem. A nyél sárgarézből van, maga az edény valamilyen nehezebb ötvözet- talán ón, amely kívülről vörösrézzel futtatott.


Megjegyzések

10 megjegyzés ehhez: "Kincseim a bolháról 14. - Ez meg az"

Limara írta... [Válasz erre...]
2010. április 27. 17:52

Gyönyörűek! :)

Moha írta... [Válasz erre...]
2010. április 27. 18:12

Megint csuda dolgokat találtál! Olyan jó lenne,ha mesélni tudnának...
Ez a piac valódi kincsesbánya lehet.

jókaja írta... [Válasz erre...]
2010. április 27. 18:23

Szerintem vörösréz az az edény, azt belülről ónozni szokták. Az ón önmagában még képes lenne megolvadni használat közben, pedig kár lenne egy ilyen régiségért.

Andi/cuki írta... [Válasz erre...]
2010. április 27. 20:15

Nagyon szépek,olyan régimódiak!:-))

mariam írta... [Válasz erre...]
2010. április 27. 20:55

Nagyon tudnám élvezni az ilyen szerzeményeket... :-)

Alexandra írta... [Válasz erre...]
2010. április 28. 1:50

Megértem a lelkesedésedet a csipketerítők iránt, én is imádom őket. Annyi munka van beléjük fektetve, különösen egy vert csipkébe! A férjem sajnos nem szereti őket (modern lélek), így csak nagyon kevés helyre tudom kitenni a kedvenc darabjaimat. Azokért is meg kell küzdenem...

duende írta... [Válasz erre...]
2010. április 28. 6:26

De régen vertem csipkét... Egy egyszerűbb szélcsipke még menne, de egy ilyen terítőhöz újra kéne gyakorolnom...

Zsóka írta... [Válasz erre...]
2010. április 28. 21:51

A Pe-Csa bolhát járod?

Wise Lady írta... [Válasz erre...]
2010. április 28. 22:10

Nem, ez vidéken van.

sedith írta... [Válasz erre...]
2010. május 3. 9:27

Tényleg klassz dolgok, ismét! Jó a szemed! A húgom iylen, ő szúrja ki könnyen a jó dolgokat!:)

Megjegyzés küldése

Blogarchívum

Translate this blog

English French German Spain Italian Dutch Russian Portuguese Japanese Korean Arabic Chinese Simplified
this widget by www.AllBlogTools.com

Blogstat

eXTReMe Tracker

online


Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin
 

Copyright 2008 All Rights Reserved Revolution Two Church theme by Brian Gardner Converted into Blogger Template by Bloganol dot com